Mikor először elcsíphettem Tomot titokban, megkérdeztem, mi volt a szándéka a szökés erányában; mit akart csinálni, ha a menekülés mindvégig sikerül s ő kiszabadít egy szerecsent, aki úgy is már szabadember volt? Azt mondta, az járt kezdettül fogva a fejében, hogyha Dzsimet szerencsésen kiszabadítjuk, leszállítjuk a tutajon a folyón végig és rémkalandokat vágunk a víz torkolatánál, ott aztán megmondjuk neki, hogy szabadember, hazavisszük urasan gőzhajón, megfizetjük elvesztegetett idejéért, levelet küldünk előre haza, összecsődítjük elejbe a vidék összes szerecsenjeit és beszállítjuk ütet a városba fáklyásmenettel és rezesbandával és hős lenne belőle és mink is az lennénk. De én azt gondolom, körülbelül jó volt úgy is, ahogy volt.
Rövidesen kiszabadítottuk Dzsimet bilincseiből s mikor Polli néni, Szelli néni és Szejlesz bácsi megtudták, milyen jól a kezére járt a doktornak Tom ápolásában, iszonyú históriát csináltak vele, első embernek mondták és enni adtak neki, amit szeme-szája megkívánt és jó sora volt és semmi dolga. Mink meg fölvittük a betegszobába és őrült beszélgetésünk volt vele. És Tom negyven dollárt adott Dzsimnek, amért olyan türelmesen adta nekünk a foglyot és olyan jól is csinálta és Dzsimnek halálos jó kedve lett és kifakadt és aszondja:
– No, Hokk, mit én megmondtam neked, mit megmondtam a Dzsekszon, szigeten? Megmondtam, hogy szűrős neked a mellem és hogy ez mit jelenti. És megmondtam, hogy egykor valamikor én gazdag megvutam, meg-meg, hogy megint egyszer megleszek gazdag; hát igaz meglett, mostand itt van! Püff, nohát! Ne mondjál, hogy jel megvan jel, mondok ne mondjál esztet. Én oly bizomosan tudtam, hogy gazdag megleszek megéntelennék, mint ahogy most itt állok ebben a szent minitában.
Aztán Tom beszélt sokat és hosszan és azt mondja, osonjunk ki innen valamelyik éjtszaka mind a hárman, szerezzünk be valamelyes fölszerelést és menjünk kalandot keresni az indiánusok közé, föl az ő területükre egypár hétre vagy többre. És én azt mondtam, rendben van, nekem tetszik az eset, de nekem nincsen pénzem a fölszerelésre s azt tartom, hazulról se kaphatok, mert a tatám alkalmasint hazakerült azóta s elszedte a pénzemet Szaccser bíró uramtól és eddig el is itta.
– Nem azt, – mondja Tom; – megvan a píz mind, hatezer tallér, de tán több is. A táti se került haza azóta. Legalább addig nem, amíg én otthon voltam.
Dzsim elkomolyodva aszondja:
– Se nem is gyün az már haza, Hokk, sohasem nem.
Azt mondom én:
– Mért Dzsim?
– Sohase ne kérdezd, Hokk, de nem gyüvi magát haza tebbet.
De én nem tágítottam, hát végre azt mondja:
– Tudod azt a ház, aki úszta a vízen? Abban vuta zember betakarítva és en kitakarítottam ütet és nem engedtem neked, hogy begyüvölj. Nohát, te megkaphatsz pízedet, amikor akarsz, mert az a zember ü vuta.
Tom most már egészen jól van és a golyóbisát a nyaka körül viseli óraláncon óra helyett és mindig nézegeti rajta, hány az óra és így nincs mit még írni erről a dologról, aminek én fenemód örülök, mert ha tudtam volna, micsoda vesződség könyvet írni, soha bele nem vágtam volna, de nem is teszem még egyszer. De azt tartom, hogy aligha el nem lépek arra fölfelé egyenesen az indián területre, mert Szelli néni adoptálni akar és ki akar mívelni, amit én ki nem állok. Egyszer már megpróbáltam.
A vége.
Tisztelettel maradván HOKK FINN.
„Huckleberry Finn kalandjai“
Ezt a könyvet írta:
=MARK TWAIN=, családi nevén Samuel Langhorne Clemens, a legnépszerűbb amerikai író. Született 1835-ben, a Missouri állambeli kis Florida városkában. Kalandos élete pályáját szedőgyerekként kezdte meg; volt azután irnok, matróz a Mississippit járó gőzösökön, tanító, katona, fölolvasó, aranyásó, újságtudósító, kiadó, utazó. Így gyűjtötte az anyagot, élte át az élményeket szívderítő és megindító írásaihoz. Írói nevét is a hajóséletből merítette. „Mark twain!“ – kiáltotta hátra a hajó orráról, kezében a mélységmérő ólommal, ha a vízállás netán éppen két fonalnyit mutatott (twain = two). A polgárháború után előadói körútra indul Californiába, lapot indít, megfordul a Sandwich-szigeteken. Életének fordulója, hogy csatlakozhatott egy a Szentföldre induló kirándulótársasághoz. Ebből az utazásából született meg első könyve: The Innocents Abroad (1869), amelyet egész sereg más könyv követett. („Roughing It.“ The Life on the Mississippi. A Yankee. Joan of Arc. A Tramp Abroad. More Tramp Abroad stb.) Később is ellátogatott még Európába, majd fölolvasókörutat tett az öt világrészben. Budapesten is járt. Legmaradandóbb munkái mégis a maga gyermekkorát tükröző, mindnyájunk előtt felejthetetlen gyermekkönyvei: Tamás úrfi kalandjai, Huckleberry Finn kalandjai, Koldus és királyfi. Az előbbiek világhírű hőseit viszontlátjuk még egyszer a Tamás úrfi mint detektív és a Tamás úrfi léghajón-ban. A kitünő író nyilván legérdekesebb regénye: önéletírása, halála évében (1910) jelent meg.
A mű fordítója:
=RÁKOSI JENŐ=. Született 1842 november 12-én Acsádon, Vasmegyében. Szegény sorsu szülei kilenc gyermekről gondoskodtak s így ő maga tanulmányainak elvégzése után nekivág az életnek és mint nevelő, majd mint gazdasági irnok igyekszik boldogulni. Huszonnégyéves korában lépett föl az irodalom terén. Első drámája az V. László volt. 1866-ban „Aesopus“ című színdarabjával egyszerre híressé tette a nevét, úgy hogy báró Kemény Zsigmond meghívta lapjához, a Pesti Naplóhoz. Itt kiderült, hogy nemcsak kitünő író, hanem elsőrangú újságíró és politikus is. Ez idő óta számos drámát, színművet, vígjátékot, bohózatot, operettszöveget, regényt, tömérdek vezércikket, kritikát és egyéb újságcikket írt. 1874-ben megvetette a budapesti Népszínház alapját és évekig volt annak igazgatója. Ezidőtájt alapította a „Budapesti Hirlap“-ot, amivel óriási lendületet ád az újságírásnak. Lapjának ma is főszerkesztője és egyben legszorgalmasabb munkatársa.
A képeket rajzolta:
=PÓLYA TIBOR= 1886-ban született Szolnokon. Érdekes, hogy tanulmányai során a negyedik gimnáziumban a szabadkézi rajzból megbukott. A budapesti Iparművészeti Iskolában félévig tanult, de alakrajztanára más pályára akarta küldeni. Tizennyolcéves korában a szolnoki művésztelep kiállításán, mint Fényes Adolf tanítványa, tájképeivel és magyar alakjaival nagy sikert ért el. 1905-ben a müncheni akadémián és az ottani szabadiskolában folytatta tanulmányait. Első rajzát a Fliegende Blätter közölte. 1906-ban Párisban, majd Olaszország nagyobb városaiban tanult. Több nagyobb vászna és portréja van, karikaturáit pedig élclapjaink állandóan közlik. Előszeretettel foglalkozik ifjúsági művek illusztrálásával, amire főként kis leánya inspirálja.
(Szerzőjogilag védve 754/1920. sz. a.)
Az Athenaeum irodalmi levelei. Szerkeszti: Polgár Géza.
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
9 |Kézdeztem tőle |Kérdeztem tőle
11 |félébred |felébred
70 |Tom Szójjer. |Tom Szójjer.«
80 |özvegyasszoy mondta |özvegyasszony mondta
85 |fölebredtem |fölébredtem
86 |Hokk finn |Hokk Finn
96 |En mindétig |Én mindétig
107 |hihúzta magát |kihúzta magát
135 |Romeo és Juláját |Romeo és Juliáját
183 |volnának itt |volnánk itt
221 |Azt mondja; |Azt mondja:
252 |Hat nem nézett |Nat nem nézett
270 |megy a dokter |megy a doktor
278 |vagyhogy |vagy hogy]