Volt a világon egy kis tyúk, csak ott kapargált csak ott kapargált a szeméten, egyszer a szomszéd fia áthajitott egy kis követ, egyenesen a kis tyúk fejére esett. Megijedt a kis tyúk, szaladt, szaladt, mindig ezt kiabálta:,,Fussunk fussunk, égszakadás földindulás!’’ A mint szaladt, előtalált egy kis kakast. Azt kérdezi a kis kakas:
– Hova szaladsz kis tyúk koma?
– Jaj fussunk fussunk, égszakadás földindulás!
– Honnan tudod?
– Fejemen történt.
– Nohát fussunk, én is futok.
Futottak futottak, előtaláltak egy nyulat; kérdezi a nyul:
– Hova szaladtok kakas koma?
– Jaj fussunk fussunk, égszakadás földindulás!
– Honnan tudod?
– Tyúk komától.
– Hát tyúk koma?
– Fején történt.
– Nohát fussunk, én is futok.
– Megint futottak, előtaláltak egy őzet; kérdezi az őz:
– Hova szaladtok nyul koma?
– Jaj fussunk fussunk, égszakadas földindulás!
– Honnan tudod?
– Kakas komától.
– Hát kakas koma?
– Tyúk komától.
– Hát tyúk koma?
– Fején történt.
– Nohát fussunk, én is futok!
Megint futottak, előtaláltak egy rókát; kérdezi a róka:
– Hova szaladtok őz koma?
– Jaj fussunk fussunk, égszakadás földindulás!
– Honnan tudod?
– Nyul komától.
– Hát nyul koma?
– Kakas komától.
– Hát kakas koma?
– Tyúk komától.
– Hát tyúk koma?
– Fején történt.
– Nohát fussunk, én is futok.
Futottak futottak, előtaláltak egy farkast; kérdezi a farkas:
– Hova futtok róka koma?
– Jaj fussunk fussunk, égszakadás földindulás!
– Honnan tudod?
– Őz komától.
– Hát őz koma?
– Nyul komától.
– Hát nyul koma?
– Kakas komától.
– Hát kakas koma?
– Tyúk komától.
– Hát tyúk koma?
– Fején történt.
– Nohát fussunk, én is futok.
Futottak futottak, mindég csak ezt kiabálták: ,,Jaj fussunk fussunk, égszakadás földindulás!’’; már rájok is esteledett, de azért ők csak futottak, egyszer egy verembe estek. Mit csináljanak, mit csináljanak; hogy menjenek ki? Már nagyon éhesek voltak, egyszer azt mondja a farkas:
– No barátim komáim, már most mit csináljunk? nagyon is ehetnénk, ha ez soká igy tart, mindnyájan eldöglünk. Hanem gondoltam én egyet, számláljuk el mindnyájunk nevét, a kié legcsunyább lesz, azt együk meg. Ráálltak mindnyájan: elkezdte a farkas:
– Farkas-barkas jaj beh szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyulom-búlom az is szép, kakas-bakas az is szép, tyúkom-búkom jaj beh rút!
Szétszaggatták a kis tyúkot, meg is ették hamarjában, de biz az még a fél fogukra se’ volt elég; megint elkezdte a farkas:
– Farkas-barkas jaj beh szép! róka-bóka az is szép, nyulom-búlom az is szép, kakas-bakas jaj beh rút!
Szétszaggatták a kakast is, meg is érték vele akkor nap, hanem bizony másnap megéheztek, megint elkezdte a farkas:
– Farkas-barkas jaj beh szép! róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyulom-búlom, jaj beh rút!
Megették a kis nyulat is, az is elég volt egy napra, de másnapra megéheztek, megint elkezdte a farkas:
– Farkas-barkas jaj beh szép! róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm jaj beh rút!
Széttépték az őzet is, az már elég volt vagy két napra, de biz utoljára az is elfogyott. Megint nagyon megéheztek, egyszer azt mondja a farkas a rókának:
– No róka pajtás, már most nincs mit enni, hanem vagy én eszlek meg, vagy te engem, azért hát birkozzunk meg, nézzük, melyik lesz a győztes, a ravaszság-e vagy az erősség?
Megbirkoztak; a farkas lett a győztes, megölte a rókát; már evvel megérte egy hétig is, hanem ekkor ez is elfogyott, megint megéhezett a farkas. Mit csináljon nagy kinjában? elkezdett orditani, a mint a torkán kifért; épen vadászok jártak arra, észrevették, agyonlőtték, a bőréből bundát csináltak, még most is viselik, ha el nem nyűtték.