Egyszer volt, hol nem volt, még az óperenczián is túl volt, volt egy tojás. Ez a tojás megindult világra. Görgött, görgött, egyszer előtalált egy ruczát. Azt kérdi tőle a rucza:
– Hova mégy tojás koma?
– Megyek világra.
– Én is megyek, menjünk együtt.
Mennek mendegélnek, előtalálnak egy kakast.
– Hova mentek rucza koma?
– Megyünk világra.
– Én is megyek, menjünk együtt.
Megint mennek mendegélnek, előtalálnak egy varró tűt.
– Hova mentek kakas koma?
– Megyünk világra.
– Én is megyek, menjünk együtt.
Megint mennek mendegélnek, előtalálnak egy rákot.
– Hova mentek tű koma?
– Megyünk világra.
– Én is megyek, menjünk együtt.
Megint mennek mendegélnek, előtalálnak egy lovat.
– Hova mentek rák koma?
– Megyünk világra.
– Én is megyek, menjünk együtt.
Megint mennek mendegélnek, előtalálnak egy ökröt.
– Hova mentek ló koma?
– Megyünk világra.
– Én is megyek, menjünk együtt.
Mentek aztán mendegéltek, egyszer rájok esteledett. Ott volt egy kis ház, abba bementek; ki-ki lefeküdt a maga helyére. A tojás bele feküdt a tüzes hamuba, a rucza meg a kakas felültek a kandalló tetejére, a rák bele mászott egy dézsa vizbe, a tű a törülközőbe szúródott bele, a ló lefeküdt a ház közepére, az ökör meg a pitarba.
Egyszer jön ám haza a tizenkét farkas, a kiké a kis ház volt. A legöregebb még messziről elkezdett kiabálni:
,,Phű-phű, de idegen szagot érzek, ki mer bemenni?’’
Volt köztük egy hánya-veti, az azt mondta: ,,Hogy ő bemegy, ha ezer ördög van is odabent, nem félek én semmitől.’’ Be is ment; hogy az övék volt a ház, egészen tudta a dörgést, mi hol áll; legelőször is a kandalló tetején kereste a büdös köves szilánkot, hogy majd mécsest gyújt, de a kakas meg a rucza elkezdtek lármázni, akkor bele nyúlt a hamuba, hogy majd parazsat keres, a tojás elpukkant, szaladt a dézsához mosakodni, ott meg a rák csípte meg az ollójával, azután szaladt a törülközőhöz, ott meg a tű szúrta meg, nagy ijedten a ház közepére ugrik, ott a ló rúgja oldalba, a mint szalad kifele, az ökör is neki esett, felkapta a szarvára, az udvar közepére lökte. Erre elkezdett ordítni, mint a fába esett féreg, szaladt a többi farkasokhoz.
– Jaj fussunk fussunk. Égszakadás! földindulás! Valamennyi ördög mind oda bent van. Nyúlok a hamuba, meglőnek puskával, szaladok dézsához, megvágnak ollóval; kapkodok kendőhöz, banya szúr tűjével; futok ajtó mellé, kilöknek lapáttal; szaladok pitarba, vesznek vasvillára; egy kiált,,hep-hep-hep’’, más ordit,,add feljebb’’, akkor nagyot estem, bezzeg jaj volt nekem.
Akkor neki indultak, még most is szaladnak, ha meg nem állottak.