_(Féltizenkettő. A rács mögött még szorgalmasan dolgozik a főkönyvelő, a szaldakontista és a strazzista. A rácson innen a fal mellett, egy kis asztalon Jóska az inkasszáns maga kasszát csinál. Mihály, a takarító szolga mellette ül és lopva pipáz.)_
A főkönyvelő: Mihály, egy pohár vizet!
Mihály: Igenis, kérem. (Cammogva hozza a pohár vizet. A főkönyvelő a világosság felé tartja, mint a pálinkát és iszik.)
A főkönyvelő: A fene egye meg a budapesti vizet, Bécsben a legnagyobb élvezetem volt, ha egy pohár vizet ittam.
A szaldakontista: És ép olyan olcsó volt, mint Pesten.
A főkönyvelő: Tudom, hogy mit akar ezzel mondani, de majd maga is olcsóbban adja, ha benő a feje lágya. Maga vajas pogácsát uzsonnál és sört iszik hozzá, pedig félannyi fizetése, mint nekem s dupla annyi az adóssága, mint az én megtakarított pénzem.
A szaldakontista: Ez már igaz, Krausz úr és erről jut eszembe, nem adna kölcsön öt forintot elsejéig?
A főkönyvelő: Hahá! Még csak tizedike van s magának máris nincs öt forintja.
A szaldakontista: Igen, de kérem ki van fizetve a koszt, a kvártély, a borbély, a szabó, éppen csak a mosás nincs. S mivel ennek a hosszú Mihálynak a feleségével mosatok, hát a hivatal méltósága is megkívánja, hogy ne maradjak neki adósa.
A főkönyvelő: Hát azt nem kívánja meg a hivatal méltósága, hogy ne enyelegjen a szolgának a feleségével?
A szaldakontista: Ha maga megengedi, hogy a maga feleségével enyelegjek, akkor békét hagyok a Mihály feleségének.
A főkönyvelő: Berger úr, az ilyen beszédet kikérem magamnak.
A szaldakontista: Bocsánatot kérek, de csak úgy mondtam. Az egész különben szót sem érdemel. Csak vadházasságban élnek és az a Mihály olyan barom, hogyha látna is valamit, nem merne szólni.
A főkönyvelő: Az már igaz, hogy valóságos állat. Sohse láttam még ilyen mulyán engedelmes embert. Bezzeg, ha Jóskának a felesége mosna magára, akkor…
A szaldakontista: Azt hiszi, hogy félnék Jóskától? Igaz, hogy szemtelen egy firma, de nekem már volt párbajom is és nem féltem. Még pedig asszony miatt… hallgasson csak ide…
(Míg az urak tovább diskurálnak, Jóska és Mihály a kuckóban ugyancsak adják egymásnak a szót.)
Mihály: Jártál arrafelé is?
Jóska: Merre?
Mihály: Hát… tudod, hogy mit gondolok.
Jóska: Vagy úgy! Megint az jár az eszedbe? Hát nem voltam arrafelé, hanem a Béla-utcában reggel találkoztam Marcsával.
Mihály: A Béla-utcában?
Jóska: Hát mi van azon csudálni való? Ott lakik a Berger úr s ő ma tisztát vitt neki haza.
Mihály: Annak a kutya zsidónak be fogom törni a fejét.
Jóska: Te? Ha csak rád szól, már négykézláb csúszol elébe. Ne hencegj öreg, tudsz te jól mindent és tűrsz, mert félted a kenyeredet.
Mihály: Már nem sokáig fogom félteni, nem ismersz engem! S ha olyant találnék az én tilosomban, aki nekem sem ingem, sem subám, hát annak megmutatnám, hogy ki fia vagyok!
Jóska (nyugodtan): Emlékszel, mikor első találkozásunkkor a kocsmában félkézzel az almárium tetejére raktalak? Onnan nézted, hogy csókolom meg a Marcsát.
Mihály (megjuhászodva): Nem rólad beszélek.
Jóska: Mulya vagy, Mihály, rólam beszéltél. Énrám gyanakszol, pedig nincs igazad, mert ha igazad volna, akkor én már régen összetörtem volna annak a zsidó ifiúrnak a csontját. Mert ha Marcsa az én szeretőm volna, nem tűrném el, hogy valaki más is… eh, téged is agyonütnélek, mert téged sem tűrnélek meg, még ha hites ura volnál is, akkor sem.
Mihály: Könnyű beszélned neked, nem a tiéd!
Jóska: Te, Mihály, hát mért engeded, hogy Marcsa arra az emberre mosson? Hiszen szegény nem is tehet róla. Ma reggel is azt mondja: a fene egye meg Mihályt, hát mért kívánja, hogy mossak annak a zsidónak?
Mihály: Mondta? No, ezért megrugdosom.
Jóska: Majd én téged! Hozzá ne merj nyúlni, mert én nem tűröm, hogy énmiattam legyen bántódása.
Mihály: Nem ismertek még engem. Ha én egyszer kitörök…
A strazzista (tizenötéves fiú): Mihály, adja ide a kopirkönyvet.
Mihály (fölugrik és alázatosan odacammog): Tessék, Fejér úr.
A strazzista: Maga mulya, az a régi könyv, az újat adja.
Mihály: Igen is, kérem.
A szaldakontista: Jóska, lesz-e már? Háromnegyed van, nekem nincs kedvem, hogy maga miatt lekéssem az ebédről.
Jóska (egykedvüen tovább rakosgatja a pénzt): Hát csak menjen ebédelni, Berger úr, én meg a Berger úr kedvéért nem fogok ráfizetni a számadásra.
A szaldakontista: Jóska, ne szemtelenkedjék.
Jóska (fölugrik): Hát itt a pénz, számítsa össze maga, az úr nem adta nekem, én se loptam a kauciómat. Kiki vigyázzon a magáéra.
A főkönyvelő: No, azért nem kell úgy kikelni, Jóska, végezze csöndben a számadását és több tisztelettel viselje magát az urak iránt.
Jóska: Magammal se hagyok packázni.
(Megint a kuckóban együtt ülnek.)
Mihály: Egyszer rosszul fogsz járni, Jóska!
Jóska (igen nyugodtan): Hát aztán? Van pénzem, a kauciómmal akárhová mehetek. De olyan barom, mint te, akkor sem volnék, ha egy fityingem sem volna. Tudod-e, Mihály, hogy te voltaképen állat vagy?
Mihály (csüggedten): Csak kívül, belül nem. Van itt lélek s ha nekem kaucióm volna, akkor tudom istenem…
Jóska: Époly állat volnál, mint most. Nem vagy te férfi, Mihály és csodálom, hogy az a Marcsa hogy felejthette magát nálad!
Mihály: Ő tudja, ki vagyok. A kvártélyosa voltam, aztán hogy ezt a hivatalt kaptam, összeállottunk. Azért tűrök én itt mindent, mert ha nem volna hivatalom, hát az a beste céda otthagyna. No, de amíg a kezem alatt van, érzi, hogy az embere vagyok. Látnád csak a testét, kékre van az rugdalva. Pedig olykor nem is csinál semmi rosszat. Eszembe jut, hát megrugdalom. Hadd érezze, hogy ki az úr a háznál.
Jóska: Buta vagy, de ravasz. Ezt most azért mondtad, hogy eláruljam magamat. De vigyázz, ha még talán gyanakodol, hát úgy lehet, kedvem szottyan és egyszerüen elveszem tőled az asszonyt.
Mihály: Te? Az olyan legényfajta, mint te, nem vesz magára asszonyt állandó koloncnak.
Jóska: Csak ne bizakodj benne. Az ember megváltozik, s azt találja, hogy mégis jobb, ha van valaki, aki főz neki. Marcsa pedig igen jól főz. Nem hínál meg ma vacsorára? Adok hozzá három hatost, meg a bort is magammal hozom.
Mihály: Bort is? Nem, Jóska, engem ugyan le nem kenyerezel. Nem a főztiért mennél…
Jóska: Barom, hisz ott leszel magad is!
Mihály: Jóska, te igaz barátom vagy, erősebb is vagy nálamnál, nincs mitől tartanod. Aztán nekem már mindegy, akár az a zsidó, akár te. Mondd meg igaz lelkedre, van köztetek valami?
Jóska (nevetve): Hát igaz lelkemre mondom, szamár vagy.
Mihály: Hiszek neked, hát akkor szívesen látlak!
Jóska: Itt a három hatos, a bort majd este viszem. Aztán jó birkapaprikást csináljon a Marcsa és túrósgaluskát töpörtyűvel. Most leszámolok a zsidóval.
(Meg is teszi. Öt perc multán félénk kopogtatással benyit Marcsa, csinos arcú, köpcös teremtés, kosárral a karján.)
Mihály (sziszegve): Mit keresel itt?
Marcsa: Jó napot kívánok, Berger úr, kérem hazavittem a ruhát és átadtam a szobaleánynak, a jegyzéket meg gondoltam, itt átadhatom a nagyságos úrnak.
A szaldakontista: Ohohó, a szép Marcsa, isten hozta szép Marcsa, de sajnálom, hogy olyankor viszi haza a ruhát, amikor nem vagyok otthon.
Marcsa (kacéran): Van eszem, hogy ne olyankor állítsak be.
A szaldakontista (kijön a ketrecből és átfogja Marcsát): Eszem a lelkét, aranyom, igaza van, ha otthon érne, nem menne el úgy, ahogy jött. No, Mihály, irígylem magától a feleségét.
Mihály (zavartan mosolyogva): Nem úrnak való volna, csak olyan szegényemberfélének.
Jóska (a ketrecben): Kérem, Berger úr, tizenkettő elmult, ne méltóztassék most enyelegni.
A szaldakontista: Ejnye, be sietős egyszerre a dolga. Hát lelkem, a jegyzéket majd adja oda Mihálynak, az majd elhozza holnap. Isten vele.
Mihály (kimegy az asszonnyal az ajtó elé, egyet rúg feléje, de Marcsa kikerüli): Hazudtál, agyon foglak ütni!
Marcsa (a kosarát maga elé tartja): Elment az eszed?
Mihály: Most vitted haza a ruhát? Csak a számlát hozod? Hát reggel ki vitte haza a ruhát? Hol csavarogtál mostanáig? Látta a Jóska is, magad mondtad neki, hogy reggel voltál nála. Te czéda, te… egy zsidóval… no csak gyere haza… (Ismét rug felé egyet, de most eltalálja.)
Marcsa: Vadállat!
(Ekkor kilép Jóska.)
Jóska: Mit csináltok itt?
Mihály (megjuhászkodva): Csak azt mondom neki, hogy sok töpörtyű legyen a túrósgaluskán.
Jóska: Mintha veszekedtetek volna.
Mihály: Dehogy – csak egy kicsit megrugdostam.